GIRL POWER! – PARLAGON HAGYOTT NŐCIK A BALLIBERÁLIS ÉLVONALBAN

A csúnya kormánypropaganda egyetlen üzenetet közvetített a választók felé: Stop Soros. Meg stop migránsok. A kettő tulajdonképpen ugyanaz. Faék egyszerűségű, ahogy Bencsik András fogalmazott, elemi szintű kampányfogás volt ez – de bejött. És a sikert, a győzelmet soha nem kell magyarázni, indokolni. Ezzel szemben az ellenzéki és továbbra is ebben az állapotukba ragadó pártok hónapokig civakodtak, tárgyaltak, egyeztettek, egyezkedtek, taktikáztak, aztán jól nem történt semmi érdemleges.

Az ok szemtelenül egyszerű: Miközben egymással voltak elfoglalva, valahogy kiesett a számításból az a bizonyos istenadta nép. Mert a nép figyelte őket és azt látta, hogy ezek valamiféle belterjes kis köröcskéket alkotva kiszámolósdit játszanak egymással, illetve egy olyan játékot, ahol háromra mindenkinek kell találnia egy üres széket, mert ha nem sikerül, akkor vesztett és számára nincs tovább. Április 8. estéjén végül még azok is csúnyán megütötték az ülepüket, akik magabiztosan birtokolták a saját kis székecskéjüket és pont oda kerültek, ahová azok, akiket előzőleg kiejtettek. Azért, mert a nép látta azt, hogy ezek mindenfélével el vannak foglalva, karrierrel, parlamenti safe place pozíciók megszerzésével (a sima megélhetési politizálást célba véve), valamint egymás cikizésével. Tehát mindenféle olyan dologgal, ami csak az ő jövőjüket biztosíthatja, de azzal nemigen törődtek, hogy mit adjanak annak a bizonyos népnek, ha majd egyszer kormányra kerülnek.

No persze voltak itt néhány ezer karakteres szövegbe ágyazott kormányprogramok, hangzatos ígéretek, no de jövőkép, bármiféle perspektíva? Na, az nem volt. Jelenkép? Az sem. Úgy nem lehet választást nyerni, hogy ha ígérek is valamit, az nyilvánvalóan betarthatatlan és egyébként sem gondolom komolyan, ráadásul ez még látszik is rajtam. Úgy sem, hogy finoman szólva karaktersemleges figurákat (Karácsony Gergely) tolok az előtérbe, miközben személyiséggel rendelkező ritkaságokat hátvédnek használok.

Az ellenzék nem tudott felmutatni semmiféle sztorit. A kormánynak viszont hozott legalább egyet. Horrorsztori, de mégis egy olyan történet, amiben van legkisebb királyfi (Viktor), hétfejű sárkány (migránsok), ilyen-olyan koboldok (Soros és az NGO-k), meg heppiend (kétharmad). Pedig lehetett volna ezt másként is csinálni kedves ellenzék. Ha már horrorkoalícióban gondolkodtatok, vajon hogyan nem vettétek észre, hogy van nektek három asszonyotok – igen, a három az bizony népmesei motívum, ami máris egy remek kezdetet jelenthet ebben a hagyományait féltékenyen őrző országban.

Az MSZP részéről ott figyelt a mindeddig csúful és értelmetlen módon mellőzött Kunhalmi Ágnes, aki jelenleg a legkarakteresebb figurája a pártnak a könnyen megjegyezhető pofikájával, orgánumával, magyar népléleknek kedvesen heves vérmérséklettel. Mellette egy Karácsony Gergely olybá tűnik, mint a háromnapos, szottyadt, se íze se bűze, amúgy is sótlan töltött káposzta maradéka - egy tízliteres fazék legaljára ragadva. Kunhalmi eddig sztorija olyan, mint Hamupipőke meséje, amiben a két csúf mostoha minden esete bulikázik, tüncizget, sztárolják magukat a többiek előtt, ez a jóravaló Ágika pedig a háttérbe szorítva mos-főz-takarít – és jó darabig senki nem veszi észre, hogy tulajdonképpen ő a legértékesebb figurája a történetnek. Azonban a mostohák hiába parádéznak, látjuk, hogy a szavazatgyűjtő üvegcipellő nem igazán illik a lábukra.

A Jobbik nagyasszonya ugyebár a sokgyerekes Dúró Dóra, aki hol bájos, hol nagyon magyar, nagyon eltökélt, ő az, aki amolyan szolid engesztelhetetlenséggel megy előre még ott is, ahol már falak vannak. Simán elhiszed róla, hogy ott megáll egy percre, nézi a falat, szándékosan buta tekintettel rámosolyog, de ez a tekintet közben rideg marad, és a fal erre fel egy kicsit megroggyan. Dórika már át is ugorja és megy tovább. Ugye érthető?

Végül pedig az LMP-től Szél Bernadett. Számomra ő alapvetően egy igen taszító jelenség, nem csak mint nő, sokkal inkább mint egy ember, aki valami mérhetetlen negatív előjelű erőtérrel veszi magát körbe de azért más megközelítéssel mégis lett volna belőle mit kiaknázni. Ő egy határozott, intelligens és céltudatos személyiség, akiről lerí, hogy adott esetben akár egyedül is simán megbirkózik az élet minden viszontagságával, nem kell mellé a védelmező, óvó férfi ideál. Ő az a tipikus harcos anya modell, aki az utolsó csepp véréig harcol és küzd az övéiért. (Néha azért őket is megcsípkedi, de na, ezen még lehetett volna faragni.)

Csak az érdekesség és tisztesség kedvéért azért meg kell jegyezni, hogy a Jobbiknak volt egy gyenge kísérlete ennek a feminin vonalnak a kiaknázására, de nagyjából ennyire futotta tőlük. Bár több, mint a semmi, azért maradt benne lehetőség bőven….

Szóval itt vannak ők, hárman, a horrorkoalíció asszonyai. Kunhalmi Ágnes, a férfimágnes és tűzrőlpattant menyecske, aki spártaiakat megszégyenítő módon veti belé magát a csatába, ha kell teljesen egyedül, akár az egész világ ellen. Aztán majd meglátjuk, mi lesz. Dúró Dóra, aki a higgadt erőt személyesíti meg, mély elszántsággal és (nagyon fontos!) hittel teszi a dolgát. Végül pedig Szél Bernadett, az anyatigris, aki bárkit szétcincál ha az a kölykeihez a kívántnál közelebb merészkedik és utána érzelmektől túlcsorduló mosollyal szakítja le a az áldozat húsát annak csontjáról és nyújtja át egy részét (de tényleg nem mindet) az utódoknak.

Hé, PR-os fiúk ott az ellenzék háta mögött! Ez így nem volt meg nektek?

A nyerő hármas, az asszonytrió, a hímsoviniszta Fidesz-kormány ellenében?

Nem jutott eszetekbe olyasmi, mint például a női érzelem és erő triumvirátusa?

Az USA-nak csak egy Hillary Clintonja volt, nekünk (legalábbis egy elképzelt kampány szerint) három is lehetett volna. Nem éltetek vele. Pedig lett volna ebben potenciál, erről meg vagyok győződve.

Az ellenzéki összefogás nőkoronáját alkothattátok volna meg, olyan narratívával, aminek lényege az, hogy ha a férfiak képtelenek valódi egységet teremteni, akkor majd mi, nők gondoskodunk az ellenzéki nagycsalád egyben tartásáról.

Nőket a parlamentbe, legyenek nő miniszterelnökeink és belügyminisztereink, a szelíd-szolid női erő és kitartás majd meghozza az eredményét!

A magyar szupernő osztag rendet és biztonságot teremt!

Nagyboldogasszony országában, ahol a Szent Szűz legendája még mindig pislákol, magától értetődő, hogy megpróbálom ki- illetve felhasználni a feminin vonalat.

Ezek sem röhejesebb hívószavak, mondatok, mint amiket egyébként nem találtatok ki.

A kampány alatt vízióim támadtak. Még márciusban ki kellett volna adnotok három, életrajzi elemeket is tartalmazó, a nyugati demokráciákban választási időszakban oly divatossá váló, a jelöltek világszemléletét taglaló könyvet, illetve az sem lett volna elvetendő, ha az óriásplakátokon ez a három fúria (ebben a kontextusban jó értelemben véve) szerepel, szorosan egymás mellett, szinte sorfalat állva. (Értitek: Kölcsönös bizalom, kiállás a közös értékek mellett, védelmező jellegű összefogás…)

Ha nagyon viccesre akarom venni a figurát, akkor egyszer talán lehetett volna csinálni egy rendezvényt, mondjuk egy szép tavaszi napon, például a Városligetben, Süssük ki együtt Magyarországot címmel, ahol az említett három dáma a háziasszony. (Akiknek van sütnivalójuk, ugye…) Enni-inni szeret a magyar, a Liget több szempontból is ikonikus helyszín, egy ilyen ingyen bulit elrontani sem lehet.

És ami nagyon lényeges: A kampány során nem a pártbéli és más ellenzéki pártokban kuksoló vélt vagy valós vetélytársaink és a kormány szapulásán kellett volna rugózni, hanem fel kell építeni egy imázst, be kell mutatni egy jövőképet, megoldási javaslatokat tenni, ami nagyon nem egyenlő az ostoba és betarthatatlan, osztogatásokról szóló ígérgetések hangoztatásával. Az embernek biztos kézre van szükségük, amely vezeti őket, ami jövőt mutat számukra. Most képzeljétek el, kedves balos és libsi, roppant tehetségtelen PR-os fiúk és lányok, illetve egyebek, hogy ez a kéz nem is egy, hanem mindjárt három, ráadásul mindegyikük egy-egy roppant erős, karakteres, határozott, ugyanakkor mégis nőies, családanyás nőé! Ezt a ziccert hagytátok ki. Nem állítom, hogy ez a bölcsek köve, hogy ezzel tutira választást tetszettek volna nyerni, de abban biztos vagyok, hogy sokkal jobb eredményt érhettetek volna el.

Persze lehet ezen variálni és Szél Berni helyett vagy éppenséggel mellé bedobni Demeter (Arwen) Mártát akinek tündeszépsége minden bizonnyal eddig is sok férfiszívet megdobogtatott és akiről némi rafinált, netán Photoshoppal elkövetett ráhatás-képzelettársítás után simán elhiszed, hogy kiűzi Középföldéről a csúf orkokat. Kissé aggasztó ugyanakkor, hogy ezzel együtt meg beengedné Sauron egy másik hordáját, de ezen most ne akadjunk fenn!

Ne felejtsük ki a futottak még kategóriából Szabó Tímeát, akiből azért árad valami természetes (és olyan barbár módjára szexi) feslettség, a valamikori proletár életérzés bizonytalan, de mégis émelyítő kölniszaga. Ez a nő nem tarolna a férfitáborban oly egyértelműséggel, mint Márti, de azért egy sokkal jobb karakterépítés után biztosan megtalálná a saját rajongóbázisát. Ő az, akit minden kockázat nélkül be lehet engedni egy pesti melós negyedbe, egy másod- vagy harmadosztályú művelődési kocsmába és ott simán le tudna menni arra a szintre, ahol a kedves közönség aléltan inná a szavait. Aztán még aznap este bedobhatnád egy újgazdag (tehát szintén felkapaszkodottakból álló) polgári társaságba is, ahol természetszerű módon igen sokan értékelnék jól érzékelhető kikupálódottságát, hiszen tudjuk jól, hogy a sajátjainkat nem faljuk fel vacsorára. A munkásrétegből minden bizonnyal némi kényszeredettséggel vagy önbizalomhiányos tétovasággal felemelkedett, de gyökereire, origójára mindig némi hálás romantikával és vágyódással vissza-visszatekintő Tímea a maga elfojtott, tudatalatti obszcenitásával kiválóan lefedné a szavazótábor jókora, a kétkezi, keserves munkából élők rétegét.

Ellenjavallatok, ha egyszer mégis lesz valami hasonló:
Tudom, hogy a felsorolásból hiányzik a DK-s jelölt, de most komolyan, azért őt mégsem lehetne egy lapon említeni a korábbiakkal. Nem csupán azért, mert a külseje kevésbé szalonképes, hanem azért is, mert ebből a személyből sugárzik a frusztráció, a nem is annyira elfojtott rosszindulat, a negatív agresszió. Ő csak arra lenne jó, hogy egy szövetséget előbb vagy utóbb, de biztosan szétdúljon – volt kitől tanulnia ilyesmit ugyebár, elég, ha csak a főnökére gondolunk…

És hát a szocik között ott van még egy különös régészeti lelet, amely nem képes elfogadni magáról azt, hogy egy immár kihalt faj nem túl jeles és messze nem potens képviselője. Valami fura oknál fogva az sem zavarja, hogy a fél ország a nemzet múmiájának nevezi. Ha őt teszitek plakátra (teljesen mindegy, hogy középre, szélre, hátra az arctalan tömegbe), akkor garantáltan el kell búcsúznotok néhány százaléknyi szavazattól. Ő az antinő, a Keleti Botox Boszorkány, aki csak azon van, hogy valahogy lekaszálja a Dorothykat, összezúzzon minden tükröt és aztán elégedetten monologizáljon a régmúltat idéző, egyébként senkit sem érdeklő, áporodott szagú fordulatokban lubickolva…

Ezt most (is) elrontottátok. És ahelyett, hogy elgondolkodnátok, hogy miért voltatok ennyire inkompetensek, tüncizgettek. Nem vagytok tanulóképesek…

2
https://illiberalis.blogstar.hu/./pages/illiberalis/contents/blog/51553/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
Éva 2018-04-21 17:10:51
Ezeknek a hölgyeknek egy része a Fidesz-KDNP-re szavazott, különösen azok, akiknek van három gyermekük, vagy dolgozó gyermekeik: az adókedvezmények miatt, a 15%-os személyi jövedelemadó miatt.
Válaszolok
Fekete 2018-04-21 16:29:50
hinnye, ez kemény volt, de nagyon igaz
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?