SKATULYAEMBEREK

Illiberális

Bármennyire hihetetlen, ez a rövid párbeszéd nem valamiféle abszurd túlzás, ami a mai Magyarország közéletének súlyos betegségét hivatott lázmérőként jelezni. Mindenki tudja, hogy a belpolitika immár évek óta maga a megtestesült abszurditás, képtelenségek halmaza, olyan kóros tüneteket produkálva, melybe még maga a nagy látnok, Orwell is belesápadhatna, ha élne. Demokrácia van, szabad közbeszéd, szabad véleménynyilvánítás, szabad gondolatok, és egyébként is mindent szabad. Talán túl sok mindent, de ezt most hagyjuk, demokrácia és szabadosság ostoba, önkényes és öncélú felcserélése nem jelen írás tárgya.

Szóval manapság divat politizálni, trendi dolog véleményt alkotni, és minden lehetséges helyen, munkahelyen, kocsmában, az újságosnál, a buszon, hogy mindenki jól hallja, az iskolában, hogy a gyerekek is feltétlen hallják, a kórházakban, az internet fórumain, egyszóval mindenfelé, jártunkban-keltünkben odavághatjuk a frankót, megmondhatjuk a tutit, kinyilatkoztathatunk.

Pezseg a közélet? Szó sincs erről.

Inkább tapicskolunk egy tócsában, egymást lökdösve, hogy mi léphessünk bele oly erősen a csekélynyi víz alatt megbújó sárba, hogy a felfröccsenő mocsokkal összekoszolhassuk konkurenseink nadrágját. Néhányan azt mondják, majdhogynem polgárháborús helyzet uralkodik az országban. Kiástuk a lövészárkokat, és a két tábor bármikor kész lenne a másik nyakának ugorva kiszorítani az utolsó szuszt is a másikból.

Szeretlek, Magyarország!

De valóban forradalmi, polgárháborús lenne a helyzet? A lövészárkok megvannak, ez kétségtelen. Akik odalent kuksolnak, netán azok a katonák, kik fegyvereiket markolva várják a hívójelet a végső rohamra? Nem, egyáltalán nem erről van szó. Odalent a zsizsik forrong, a részeg, kába ostoba tömeg vonaglik egymás hegyén-hátán, kezükben fegyverek helyett ürüléket morzsolgatnak, és kézigránát gyanánt dobálják azokat egy másik árok felé.

Íme, az istenadta nép!
Íme, a választópolgár.

Találó elnevezés, egy emberfaj, amely négyévente reprodukálja önmagát, hogy aztán egyetlen napig élve tegye meg kötelességét és véssen X jelet egy olyan név mellé, aminek gazdája később tőle teljesen függetlenül működve, őt már semmibe véve zsírosodhat gusztustalan mértékben. A választópolgár egy időszakos állatfaj, egynapos aktív élettel, és négyévnyi hibernált állapottal. Talán kimeríti a Döntéssel járó embertelen felelősség, ki tudja, de miután jelölt, máris visszatér álmába, amiben, mint dögöt szipolyozzák ki éppen azok, kikben annyira bízott! És ez a rémálom maga a valóság… A választópolgár a Föld eme tájékán új jelenségnek számít, éppen hogy csak nagykorú lett és a fiatalságával együtt járó hévvel űzi egyik kedvenc, ám tudattalanul hasztalan elfoglaltságát: politizál.

Vallásos politika ez, ahol szektásodott platformok, jobb és bal oldalak, radikálisok, liberálisok, függetlenek - ritka alfaj - sikoltozva rontanak rá nem elvtársaikra és nem elvbarátaikra. Szektatagok hittérítenek úton-útfélen, a Párt érdekében, az mellett végsőkig kiállva, az Egy Igazság érdekében, tombolva tajtékozva üvöltik a magukét, amin kívül más vélemény nem lehet, minden más gonoszság és aljasság. Sátáni szekták ezek, legalábbis így tekint egyik a másikra. Az agyak betokosodtak, merev gondolatok vertek tanyát a kimosott elmékben, és a világ színét veszítve lett fekete-fehér vízió, ahol a (feltételezett) Jó és a (feltételezett) Gonosz vívja választásoktól választásokig tartó periodikus párharcát.

Az emberek skatulyákba költöztek, világnézetük mozgástere néhány négyzetcentiméterre szűkült és oly híven ragaszkodnak fixa ideáikhoz, hogy ezekből a szűk, félhomályos gondolat-dobozokból kirobbantani sem lehet őket. Mert a választópolgár hűséges lény, és amelyik Gyűjtő befogja az egyes példányokat, biztos lehet abban, hogy ez a derék jószág nem kísérel meg szökést. Ezért is történhet meg naponta ezerszer, vagy tízezerszer a párbeszéd, melynek során a felek kinyilatkoztatnak, megmutatják egymásnak elsődleges politikai jegyeiket, és a továbbiakban világnézeti azonosságuk, illetve különbözőségük szerint kezdik el kedvelni, vagy gyűlölni egymást.

Te hová tartozol? Mert úgy látszik, valahová tartozni kell, még akkor is, ha oly kevés a választási lehetőség ebben a fene nagy demokráciában.
Tartozz hozzánk! Itt a megváltás, itt a remény és itt az örök élet!
Már készül a skatulyád, barátom!

Melyik szekta tetszik jobban? Merre fordítod a fejed? Jobbra, vagy balra? Bárhogy is tegyél, legalább a fél országot kitevő Választópolgár fog gyűlölni, és ugyanennyi fog kedvelni ezért a döntésedért.

Innentől kezdve - előnyöket és hátrányokat átgondolva, meglátva - mintha mindegy lenne, hogyan döntesz, melyik szekta személyes skatulyáját választod. Egyikkel sem jársz sem jobban, sem rosszabbul. Csak éppen tartozni fogsz valahová.

Szektatag leszel, aki felvéve a kor abszurd szokását, a kisemberi politika primitív ösztöneinek engedelmeskedve hőzöngsz és pártoskodsz, látásod nagy részét elveszíted, a hibákat erénnyé kovácsolod, az erényeket pedig köpködéssel, fújjolással gyalázod, mikor mit kíván a Gyűjtőd, a Pártod, aminek elméd rabja lett. A világ egyszeriben fekete és fehér lesz, kivesznek a színek, eltűnnek az árnyékok és árnyalatok egyaránt, és Te látod az Igazságot, ami tévedhetetlen, és a Te zsebedben található. Persze ez tévedés.

Az Igazságot az évek során, a hosszú marakodás alatt apró ízekre szaggatták, és bizony mindenki zsebre vágott belőle egy-egy kicsiny darabkát. Bizony, még azok az ádáz ellenfelek is. Így aztán mindenkinél ott van az Igazság, de sajnos senkinél nem található. Mert ez így nem működik. Nincs sok apró Igazság, ami mindenütt és mindenkinél, minden helyzetben egyformán működik. Ma már csak az én igazságom, a te igazságod, a mi igazságunk, illetve az ő hazugságaik vannak. A skatulyaemberek pedig eleve veszett harcban, kocsmában, trolin, munkahelyen, otthon, minden pillanatban azon vannak, hogy őrült féltékenységüktől vezérelve zúzzák porrá azokat az Igazságokat, amiket olyan Gyűjtők őriznek, kik nem szimpatikusak, sőt, halálos ellenségek.

Az állampolgárokból pártkatonák lettek, lelkes agitátorok, akik saját szektájukról ömlengve, más politikai felekezetekről pedig féktelen gyűlölettel képesek beszélni. A politika beette magát az agyakba, kilúgozta az elméket, kiölte a személyiségeket és zombivá tette az embereket. Innentől kezdve már csak választópolgárok léteznek, akiknek mindösszesen két funkciójuk maradt: Két választási időszak között a fékeveszett, szemellenzős agitálás és a halálos ellenséggé tett ellentábor őrjöngő gyalázása, illetve ha eljön az idő, az X megfelelő rubrikába helyezése.

A Szekta számít rád.

Skatulyákban élünk, ember embert párthovatartozás szerint mér, ítél meg, viszonyul hozzá. Nincs többé párbeszéd, csak vita, sárdobálás és üvöltözés. Harc ez valóban, de koránt sem polgárháború, legkevésbé forradalom. Bedobozolt, felcímkézett, programozott agyak esnek egymásnak nap mint nap a munkahelyeken, a buszmegállókban, a kocsmákban, az utcán, otthon és vendégségben egyaránt.

Harcolnak a skatulyaemberek, összemérik erejüket a Szekták, kiknek vad pártkatonái, a választópolgárok önkéntes agitátorokként hirdetik az igét, és űzik a gonoszt.

Súlya lett a leghétköznapibb cselekedeteknek is. Milyen újságot vásárolsz, melyik tévécsatornán milyen műsorokat nézel, milyen boltba jársz vásárolni, és már a templomok sem maradhatnak ki az elméket megfertőző és a személyiségeket könyörtelenül elpusztító hadjáratokból. Ateizmus és istenhit - ezek máris politikai hovatartozást sejtetnek. Abortusz és eutanázia, drogfogyasztás és melegházasság. A Szekták minden témát figyelmesen begyűjtenek, ha kell, kiforgatják azokat, és aztán pártprogramként vetik a nép elé, amely engedelmesen, politikai nézőpont szerint megoszlik, és választópolgári véleményt nyilvánít.
Szerencsétlenek…

Nem látják, hogy közben elvesznek a hétköznapok, a fajsúlyosnak és rettentő fontosnak titulált témák özönében eltűnnek azok a kérdések, amik a mindennapi élet jobbá tételének lehetőségeit feszegethetnék.

A választópolgárokat csak az érdekli, hogy házasodhatnak-e a melegek, hogy lehet e náci egy madár (turul), hogy vajon érdemes-e még inkább elkábulnunk a legálissá teendő lágydrogok használatával Néha egy pillantást vetünk ugyan az egyre merészebben pénzünket lopó villanyszámlára, vagy a közértek árcéduláira, de ekkor is felsóhajtunk: Bezzeg, ha gyereket nevelhetne a transzvesztita, sokkal jobb lenne az élet

Más helyzetben lényeges és fontos elvek ezek, kétségtelen. Ám amíg a közember, a választópolgár - még ha az észre sem veszi, vagy nem akarja észrevenni -, bőrére megy a játék, ezek a témák kevésbé fontosak. Ma, ebben az országban nem olyen látszat diskurzusokat kellene folytatni, amik eddig sikerrel elvonták a figyelmet a korgó hasakról, mert ezek nem az ország legfontosabb ügyeit reprezentálják.

Létminimum a homifesztivál? Megélheti kérdés a Turul megítélése?

Márpedig a hétköznapi nyomorúságokról vajmi kevés szó esik. Megoldásaikról még kevesebb. Úgy tűnik, a skatulyaembereket nem foglalkoztatja saját sorsa, csak a Szektája által meghatározott, felvetett kérdések ügyében agitál őrjöngve, a másikat tiporva.

Nem fontos a megélhetés ebben az országban. Nem számít a vadkapitalizmus telhetetlen vérszívó gépezetének kitett országnyi embertömeg létbizonytalansága, nem érdekes a modern kori rabszolgaság, ahol a földesurat vállalkozónak hívják, és cseléd a teljes munkavállalói réteg. Mindez nem számít, csak kendermag legyen - vagy ne legyen.

Skatulyaemberek, meghatározott skatulya-nézetekkel, skatulyaszemlélettel. A világ 4 évig világ, aztán ismét eljövend a teremtés, mikor dönthetünk, melyik Szekta harsogja zsibbadt agyunkba, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a fontos, és a mi, saját életünk miért nem az.

Jelen pillanatban nincs túl sok választási lehetőségünk. Talán egyáltalán nincs.

Mert demokrácia van ugyan, de hol a népképviselet?

Csupán skatulya-demokrácia ez, ahol mosott agyak, zsibbadt akarattal rontanak egymásra - a Szekták vezényletével és csakis a Szekták érdekében…

(A fenti sorokat csaknem 13 évvel ezelőtt, 2005. 12. 26-án követtem el. Jó időre megfeledkeztem róla, aztán most valahogy előkerült, és miközben elolvastam, elképedtem azon, hogy azok az állapotok, amiről akkoriban írtam, mennyire jellemzőek a jelenünket illetően. Éppen ezért úgy gondoltam, nem baj, ha most közzéteszem.)

http://illiberalis.blogstar.hu/./pages/illiberalis/contents/blog/40594/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?