EURÓPÁBAN IS GYŐZHET A NEOREALIZMUS!

Szakértők, elemzők idejekorán figyelmeztettek arra, hogy a mindenkori elnöknek azért koránt sincs akkora hatalma, hogy elképzeléseit csont nélkül átvigye a gyakorlatba. Sőt, az én meggyőződésem az, hogy a mindenkori amerikai elnöknek egyáltalán nincs semmiféle valós hatalma, nagyban függ a támogatói csoportoktól, a tőle teljesen függetlenül működő FED-től, egyéb, elképesztően erős pénzpiaci főszereplőktől, a lobbisták egyes klikkjeitől, és persze azoktól az árnyékszerű figuráktól, akiknek tulajdonképpen a kezükben van a világgazdaság tetemes hányada. Szóval Trump előtt az út most kétfelé fog ágazni. Az egyiken elindulva szép lassan konszolidálódik legalább valamilyen mértékben, és a legvadabbnak kikiáltott programpontjait az eltelő hónapok majd évek csendjében elveti. (30%-os büntetővám kivetése az olyan vállalatokra, amik az USA területén kívül végeznek bármilyen termelőtevékenységet, az ÖSSZES illegális bevándorló kizsuppolása, komoly enyhülési politika kialakítása az oroszokkal és a kínaiakkal, illetve az Amerikai Birodalom önkéntes visszavonulása a nemzetközi színtérről a belügyi gondok megoldása érdekében.) A másik úton Trump ragaszkodik eredeti elképzeléseihez, ehhez azonban nagyjából az ország történelmében a leginkább vaskezű elnöknek kell lennie, nagyjából egy amerikai cárrá kellene válnia. Természetesen én úgy gondolom, hogy ez az utóbbi lenne a kívánatos és üdvözítő.

Rendben, tehát odaát, az USA-ban fejek hullanak, de ahhoz, hogy a világ alapvetően megváltozzon, egyfajta globális fordulat szükségeltetik. Európában hamarosan választások lesznek. Hollandia, Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria már lelkesen készül, és úgy tűnik, hogy egy masszív, jobboldali fordulat következhet be a kontinensen. Persze az álbaloldaliak és álliberálisok már jó előre sivalkodnak, miszerint amennyiben például Merkel elbukja a megmérettetést, arról egészen biztos, hogy az oroszok tehetnek majd. Ez a valóságtorzítás kezd igazán veszélyessé válni, hiszen amikor a regnáló vezetők mondogatják egyre gyakrabban, hogy illegitim módszerekkel akarják eltávolítani őket a hatalomból és ebbe az illegitim körbe adott esetben a választások is beletartoznak, az felvet bizonyos kérdéseket. Vajon a vesztesek elismerik majd a bukásukat? Ne feledjük, egy komplett gazdasági-politikai nomenklatúráról van szó, aminek rettenetesen erős a gazdasági- és médiatámogatottsága, ráadásul az elmúlt évtizedek során olyannyira belesüppedtek egyeduralkodásuk kényelmébe, hogy most, amikor az új idők új szelei másféle trendeket hoztak magukkal, azonnal összeesküvéseket és ilyen-olyan csalásokat, no meg persze véresszájú nácikat vízionálnak. Elvárható ezektől az, hogy önként feladják gondosan kiépített hatalmi rendszerüket és átadják azt egy olyan politikai érdekszövetségnek, ami annak alapvető átalakítása közben-után talán még bosszúért is kiálthat? Láthatjuk, hogy egyre több európai országban kérdőjelezik meg a népszavazásokba, a választási rendszerbe, a többségi akarat mindennek felett álló szentségébe vetett hitet, ráadásul ezt nem mint önmagukban hiteltelenné vált demokratikus vívmányok elavulása okán, hanem egy megfoghatatlan külső erő fenyegetésének hangsúlyozásával, amely erő aztán eltorzíthatja az eredményeket. Így ezek az eredmények végső soron nem érvényesek, ugyebár…

Nehéz elképzelni, hogy Hollandét vagy Merkelt bármilyen épeszű ember támogatná, azt még nehezebb, hogy akármilyen álbaloldali, álliberális képződmény sikerrel szerepelhetne a 2017-es, 2018-as megmérettetéseken, ezért aztán joggal gondoljuk úgy, hogy egy olyan jobboldali fordulat készül, amilyent most az USA él át. A fővonalas médiában máris ezerrel megy a hisztérikus sivalkodás, úgy tombolnak a regnáló hatalom képviselői, mintha kristálytisztán látnák nem túl derűs jövőjüket.

És akkor itt jön az, hogy már nem olyan forró az a kása, és amennyiben valóban globális folyamattá válik a Trump-féle neorealizmus előre törése, elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy mit kezdjünk a világgal, amiben főleg az elmúlt 20-30 évben oly sok, szinte helyrehozhatatlan kárt okoztak a bukott eszme (neoliberalizmus) vezéralakjai és az azokat kiszolgáló értelmiségi plebsz. Azon is eltöprenghetünk, hogy mit kezdjünk azokkal, akik a neoliberális véleményterror és diktatúra legfőbb szószólói voltak, támogattak és védtek egy aljas és hazug, önkényuralmi rendszert. Ide tartoznak az elmúlt időszak politikusai, média szereplői, egyes gazdasági-üzleti életben vezető posztot betöltő háttéremberek. Ezúttal nem szabad finomkodni és eljátszani a nagylelkű megbocsátó úriembert. Amennyiben Európában valóban jobboldali irányváltás következik be, a legelső feladatok közé kell tartozzon egy nagy elszámoltatás és felelősségre vonás. Természetesen nem arra gondolok, hogy öljük meg, vagy vessük munkatáborba ezeket az embereket, de feltétlenül ki kellene állítani őket a nép elé, megnevezni mindet, a bűneikkel együtt, és egy életre kizárni a közéletből. Ez a minimum. Nem szabad bedőlni a nyafogásaiknak, mindannak, aminek a jobboldal az utóbbi évtizedekben bedőlt és így egy irgalmatlanul életképtelen balekot csinált magából, aki kénytelen volt mindig defenzív módon funkcionálni.

A neorealizmus jövőjében nem lehet teret engedni a szabados és aberrált, a társadalomra veszélyes eszméknek, magatartásformáknak. A homoszexuálisokat vissza kell szorítani abba a zárt szubkultúrába, ahonnét kitörtek a nyolcvanas évek vége felé, és most már ott tartanak, hogy rákényszerítenék a többségre a minimum sajátosnak, de inkább deviánsnak és természetellenesnek nevezhető állapotukat. Ezt a kérdést támogatás helyett inkább tudományos kutatásokkal kellene kezelni, bevonva a genetikát és a pszichológiát. A pedofíliát és az állatokkal szexelni kívánókat, a transzneműséget és minden ehhez hasonló elhajlást állami szinten kell márpedig elnyomni. A liberális elvek szószólóit felelősségre kell vonni, és szembesíteni bűneikkel: Az oktatási és egészségügyi rendszer szétzüllesztése, a vadkapitalizmus elterjesztése, a hitelpénz általi globális eladósítás, a hidegháborús légkör feltámasztása, a számtalan embertelen katonai beavatkozás, és így egyfajta világkáosz előidézése a különböző, elsősorban közel-keleti országokban, amik aztán összeadódtak és a migrációnak álcázott kontinensfoglalás képében más térségeket is súlyosan veszélyeztetnek.

Ezeknek a tetteknek, amik egyáltalán nem szolgálták az emberiség javának boldogulását, sőt, ezzel ellentétes hatást gyakoroltak, vannak gazdáik, akik bűnösnek mondhatók. Nem kell betiltani a normális ellenzéki tevékenységet, nem kell felszámolni a mindenkori kormánykritikus hangokat, orgánumokat, médiát, szó nincs erről, mindösszesen egy új keretbe kell foglalni ezek működését, ami kizárja a társadalompusztító, az embereket lealacsonyító és lealjasító tevékenységeket. Ha úgy tetszik, a neoliberalizmust pontosan úgy a történelem szemétdombjára kell hányni, mint a fasizmust, és a kommunizmust.

Új piacgazdasági modelleket kell bevezetni, aminek révén az állam nagyobb befolyással bírna a vállatokra, cégekre, tőzsdei folyamatokra, ellenőrzési és felelősségre vonási jogkörökkel. A stratégiai fontossággal bíró ágazatokat állami tulajdonba kell vonni, ami pedig a privát szférában marad, azt regulatív módszerekkel szabályozni. A neoliberalizmus bukásának egyik egyértelmű tanúsága az, hogy a féktelen szabadosság kizárólag káoszt és nyomort szül, tehát mégis szükség van valamiféle központi vezérlő elvre, eszmére, ami koordinál, motivál, perspektívákat vázol fel és ösztönöz, ugyanakkor van, amit tilt és megtorol. Az erős (nemzet)állam erős társadalmat jelent, a gyenge állam viszont szétesést, vadnyugati állapotokat, rablógazdaságot eredményez. Nem akarok elmélyülni efféle ideológiai és eszmerendszeri taglalásokba, minden esetre, ha tényleg eljön a fordulat ideje, nagyon észnél kell lennünk, és nem léphetünk ugyanabba a csapdába, amibe a rendszerváltáskor a saját nagylelkűségünk és megbocsátáskészségünk okán kerültünk.

Trump új reményt jelent, egészen addig, amíg nem látjuk annak jeleit, hogy a még mindig uralkodó gépezet elkezdi bedarálni (vagy agyonlövetni egy új Oswalddal…). Ha neki sikerül, akkor hihetünk abban, hogy Európában valami hasonló fog történni. Aminek következtében végül egy igazságos, még mindig demokratikus, normalizálódott, a valóságot és a jövőt egyaránt figyelembe vevő, akár globális, de ezen belül természetszerű módon egymással jó kapcsolatokra törekvő, együttműködő nemzetállamokra tagolt rendszer alakulhat ki.

1
http://illiberalis.blogstar.hu/./pages/illiberalis/contents/blog/31784/pics/lead_800x600.jpg
Donald Trump,Európai Unió,neoliberalizmus,neorealizmus
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
József 2016-11-24 08:10:11
Nagyon tartalmas kiváló cikk ! Mindenkinek kötelező olvasmánynak kellene lennie. Gratulálok a cikkhez és minden szavával egyetértek .
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?