A HAZAFISÁG NACIONALIZMUS

Illiberális

Szóval ez a csoport, ez a nagyhangú, marginális és egyre marginálisabbá váló kisebbség, amelyik megtévesztő módon liberálisnak határozza meg önmagát, most azon van, hogy stigmatizálja a hazaszeretetet, hazafiságot. Éppenséggel a futball Európa Bajnokság apropóján. Közzétett felhívásuk arról szól, hogy le a nemzeti színű lobogókkal, mert aki ilyesmiket lenget egy meccs alatt, az bizony nacionalista. Mondjuk ki: Az ő értelmezésükben náci. De persze ezt a logikát ki lehet terjeszteni a stadionokon túli életre is, mert miért is ne. Egy nemzeti lobogó újabban náluk a nácizmus jelképe. Legyen az német, lengyel, magyar, angol, vagy francia zászló. Ők minden bizonnyal csak egy hasonlót képesek elviselni, sőt, azt viszont teljes erővel ünnepeltetni, ez pedig az a szivárványos rongy, ami alá az aberráltak, deviánsok, a sajátságos pszichiátriai problémával megáldottak szoktak egybegyűlni. Na, az megfelel nekik.

A hazafiasság a nacionalizmus egyik formája. Aki hazafinak vallja magát, az kirekeszt másokat. A hazafiasság hatásainak mindig vannak következményei, különösen ott, ahol agresszív formában jelenik meg, és a másik embert ellenségnek stigmatizálja.

Éppen ezért felszólítjuk a labdarúgó Európa-bajnokság minden szurkolóját, hogy ne adjanak teret a nacionalista gondolkodásmódnak. Futballszurkolók, le a zászlókkal!

Esetleg meg kellene kérdezni tőlük, hogy sajátságos értelmezésük szerint akkor most felhívást kellene-e intézni az Egyesült Államok, vagy Izrael parlamentje felé azért, hogy sürgősen szabaduljanak meg a nácizmus eme sötét jelképeitől, vagyis a nemzeti zászlóktól… Érdekelne a válaszuk. Vagy csupán az európai nemzetek lobogói csípik a szemüket? A válasz költői, hiszen tudhatjuk: Számukra átmenetileg megteszi az EU kék posztója is, ami a népek olvasztótégelyének (megsemmisítésének) nagyszerű szimbóluma, és ami már régen nem az őslakosok kedve szerint lobog, most, a népességcsere-program égisze alatt. 

Érdekesek ezek a felvetések. A nemzetközi futball mindig is a nemzetek legjobbjainak összecsapásáról szólt, az emberek, rajongók, drukkerek természetszerű módon álltak nemzeti válogatottjuk mellé, és szorítottak értük. Nem azért, hogy a másikat a porba alázzák, vagy annak nemzettudatát megcsonkítsák, és azért sem, hogy bizonyítsák felsőbbrendűségüket – bármilyen módon. Ez színtiszta sport, és amivel a magukat liberálisnak hazudó színtiszta nácik most operálnak, logikátlan és tarthatatlan. Hiszen az ő elmebeteg észjárásuk szerint bármelyik és minden spotágból száműzni kellene a nemzeti jelleget. Nem lehetnének himnuszok, zászlófelvonások az olimpia ideje alatt. Sőt, talán még a sportolók nevét sem tudhatnánk meg, nehogy abból messzemenő következtetéseket vonjanak le ezek a gaz nacionalisták, a látens nácik ugyebár. Töröljük el a himnuszokat, égessünk el (majdnem minden) zászlót, mossuk el az országhatárokat, és tegyünk azért, hogy minél kevertebb állományú, identitásvesztett, kulturális háttér nélküli massza jöhessen létre. Valami emberféle, de mégsem az. 

Amit a jövőben már Petri csészében fognak tenyészteni, nehogy megfertőzze őket a családi összetartozás érzésének mételye – mely előbb-utóbb úgyis szintén náci dologgá fog avanzsálódni. Ők ezt akarják. Azért amiért olyanok, amilyenek. Torzak, üresek, valami kellőképen nem felderített pszichológiai és szociológiai anomália okán nem voltak képesek megtalálni semmiféle identitásukat, így aztán kósza szellemként, alig látható fantomként sodrónak a többségi társadalom számukra életidegen, fullasztó tengerében, amit mielőbb szeretnének a saját, arctalan képükre formálni. Azért, hogy önigazolást nyerjen önön nyomorúságuk, fogyatékosságuk, devianciájuk. Minden ebből indul ki, ami tőlük származik. Abból, hogy uralkodóvá tegyék azt, amiben ők nyomorognak betegen, lélektelenül. Akkor aztán már nincs okuk a szégyenkezésre, hiszen mindenkit átneveltek, és ha céljukat érnék (ez persze nem fog megtörténni), akkor büszkén mondhatnák, hogy mégis csak győzött a liberalizmus, most már mindenki felvállalhatja aberráltságát, nemi-mentális tévelygését, és az lehetsz, aki csak akarsz. Példának okáért egy macska is, ha éppen ahhoz szottyan kedved. Vagy családapaként visszatérhetsz a néhány éves bébi korszakodba. Mert ez a kiteljesedés, a személyes szabadság non plus ultrája. Magyarán szólva, ha mindenféle elmebetegség, kezelendő és gyógyítandó mentális zavart sikerül ráerőltetni a társadalmakra, akkor végre otthon érezhetik magukat ebben az abnormális közegben ezek a szarháziak.

A zászlólengetés lenácizása egy újabb lépés – reméljük a szakadék felé, ahová eddig is nagy elánnal meneteltek az elmúlt néhány évtizedben. Reméljük, hogy újabb ötletük, ami semmiféle emberi normával, normalitással nem egyeztethető össze, ismét óriási ellenszenvet és népharagot gerjeszt velük szemben, úgy, mint az összes eddigi, aberrált gegjük esetében. Céljuk, a multikulti kiterjesztése és rémuralma egyértelmű. Liberalizmusuk álságos mivolta minduntalan kiütközik, amikor fényesen bebizonyosodik, hogy csak a saját véleményüket képesek elviselni, minden más nácizmus.

Én nem mondom, hazudom magamról azt, hogy liberális vagyok, így nem is kell elviselnem olyan véleményeket, támogatnom olyan célkitűzéseket, amik a saját eszmeiségem, világlátásom ellen valók. Nem kell támogatnom, eltűrnöm és ünnepelnem sem a buzikat, sem a pedofilokat, sem az állat- és halottakkal szexelőket, sem a nyomorult drogosokat. Nem kell boldogan mosolyognom a szinte teljesen feketévé tett francia válogatotton. Sőt, inkább szörnyülködők rajta és pont nem érdekel, hogy egyesek ezen felhördülnek és náci farkast kiáltanak.

Egyre kevésbé érdekel, hogy mit gondol ez a díszes társaság a nacionalizmusról, zászlókról, nemzetiségekről. Mert mint Móricka, mindig ugyanoda lyukadnak ki: Náci! Persze ők nem azok. A véleményszabadság, a változatosság, a nyitottság élharcosai, akik olyannyira liberálisok, hogy most már a nemzettudatot sem viselik el maguk mellett, és annak jelképei is zavarják őket.

Ó, micsoda gyönyörűséges érzés látni és érezni ezt a felszabadult gondolkodásmódot, ezt a hihetetlen mértékű elfogadás készséget! Hiszen ők mindent betiltanának, ami nem ők! Vigyázat! Ez a banda a legveszélyesebb, amivel mindeddig dolgunk akadt. A nácik? Az igazi nácik? Ugyan, hiszen ők teljesen nyíltan felvállalták önmagukat, eszméiket, ideológiájukat, céljaikat. Adolf Hitler a választások során világossá tette, hogy ha övé lesz a hatalom, végez a demokráciával és a többi párttal. Nyílt lapokkal játszott, mondhatni. De ezek? Ezek a báránybőrbe bújt bestiák sokkal rosszabbak és veszélyesebbek. Ők álságos módon, ezernyi hazugságréteget magukra téve próbálják elhitetni, hogy a legteljesebb demokrácia, az emberi szabadságjogok élharcosai, akik a feltétlen és végtelen teljességet hozzák el nekünk.

Persze csak azoknak, akik erre nyitottak. A többiek nácik, és le kell számolni velük. Aki magyarnak vallja magát. Vagy németnek, angolnak, franciának. Le kell számolni az idegengyűlölettel. A homofóbiával – ezt főleg a heterofóbiások hangoztatják. Az iszlamofóbiával. A nemzeti lobogókkal, később a himnuszokkal, aztán jöhetnek a nemzeties családnevek. Máshol már azon ügyködnek, hogy megszűnjenek a nemeket jelölő kifejezések. Egyes Számú Szülő, Kettes Számú Szülő. No de ki lesz a Kettes Számú? Kettes? Micsoda megkülönböztetés ez kérem! Bizonyos óvódákban már azzal kísérleteznek gyakorló elmebetegek, hogy a lánynak született gyermekeknek fiús játékokat adnak, fiús elfoglaltságokat szerveznek nekik és fordítva. Persze ez még csak egy nagyon szűk körben megy, valahogy úgy, ahogy a pedofilok is csak egymás között képesek kiengedni és egymás hátát veregetni.

Nem csoda, hogy a magukat liberálisnak hazudó véleményterroristák nem érzik sem bűnnek sem betegségnek elveiket illetve cselekedeteiket. Létezik betegségtudat nélküli elmebetegség, sőt a legtöbb ilyen. Ha az illető tudná magáról, hogy nem normális, legalábbis elbizonytalanodna téveszméit illetően és máris a gyógyulás útjára léphetne. Ritka, de van ilyen. De ők nehezebb esetet képviselnek. Ők a meggyőződéses Napóleonok. Akik biztosak abban, hogy minden úgy van jól, ahogyan zavarodott agyukban és romlott lelkükben kavarodik. Ráadásul küldetéstudattal rendelkeznek, éppen mint a boszorkányüldözők és égetők, vagy az inkvizítorok.

Ők most már nemzeti lobogókat égetnének (oké, néhányhoz azért nem nyúlnának), és most már kiokádják epéjük minden részletét: A hazafiasság nacionalizmus. A nacionalizmus nácizmus. Tiszta sor. Ha szereted a hazádat, úgy más népeket kevésbé szeretsz. Ergo náci vagy. Érdekes, hogy ők így gondolkodnak, és eszükbe sem jut, hogy a nacionalizmus mellett lehetséges más népek, nemzetek elismerése és egyenjogúságuk tiszteletben tartása. Itt lóg ki a csökevényes lóláb, hiszen mintha saját magukból indulnának ki, mondván: Aki nem velünk van, az náci. Ez a liberalizmus jelenlegi krédója.

Én erre csak azt tudom mondani, hogy kedves focirajongók, most kell még több zászlót, nemzeti lobogót elővenni, himnuszokat énekelni, és még erőteljesebben, még lelkesebben szurkolni a nemzeti válogatottaknak. Ezek meg nácizzanak csak nyugodtan, köhög a bolha ugyebár, és már tudjuk, hogy éppenséggel ők azok, amivel minket stigmatizálnak veszetten.

A nacionalizmus természetes, egészséges és hasznos dolog. A hazafiság, hazaszeretet nemes vonás. Képzeljék csak el, hogy ezek lassan lenácizzák Petőfit, vagy Kossuthot, Széchenyit, Aranyt vagy Adyt, vagy bárkit a történelemből, bármely nemzetből, aki a saját hazája érdekei mellett állt ki. Mert nagyjából itt tartunk. Jobban mondva ezek idáig jutottak. Hiába no, kezelés nélkül minden elmebaj elburjánzik és egy bizonyos ponton túl már csak abban lehet reménykedni, hogy a kór mielőbb felzabálja magát a gazdatestet is. 

http://illiberalis.blogstar.hu/./pages/illiberalis/contents/blog/28051/pics/lead_800x600.jpg
kozmopolita,liberálisok,nemzetellenesség
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?